Nemesnépi Zakál György
Emlékét a református templom falán elhelyezett emléktábla őrzi.
Nemesnépi Zakál György (Senyeháza, 1762-1822) három évtizeden át volt a 18 faluból álló Őrség őrnagya. Ez a cím akkoriban már nem katonai rangot, hanem közéleti felelősséget jelentett. Az őrnagy és a mellette álló 12 tagú esküdttestület biztosította, hogy a „Tartomány” – az „Eörséghi Districtus” – népe összehangoltan éljen, cselekedjen. Nem véletlenül érte őket több alkalommal a vád: „egyhúron pendülő nép”, kiknél a „religio és rebellio egy tőről fakad”.
Fiatalságáról nem tudunk részleteket, 33 évesen lépett a történelem színpadára. Ekkor jár le Eörségh tartományának 100 évre árendált szabadsága. A csákányi Batthyány gróf és a győri püspökvár ura jobbágysorba taszítaná a református Őrséget, Nemesnépi Zakál György kapcsolatot teremt Pálóczi Horváth Ádámmal (akkor már országgyűlési küldött, református zsinati tag, és szintén presbiter.) Levelezésük háromévi kemény politikai küzdelem, kitartó tárgyalások tükre. Az Őrség megnyeri bizonylatos szabadságát.
Nemesnépi Zakál György egyházat, templomot, iskolát, lelkészt és a tanítót álmodott oda, ahol addig nem volt. Ehhez meg kellett küzdenie a megszokott helyzethez ragaszkodó katolikus világi- és református egyházi felsősséggel. Nehéz körülmények között élő, s kétségtelenül elmaradt falvakat győzött meg arról, hogy az anyagi, lelki, szellemi felemelkedés előfeltétele az, amit ő megálmodott. Megérhette azt, hogy minden álma megvalósul. Számon tartjuk úgy is, mint az Őrség első tudományos leíróját.
Nemesnépi Zakál György emléktáblája a református templom falán.
Nemesnépi Zakál Györgyre, a senyeházi református gyülekezet és iskola szervezőjére, a templom építtetőjére emlékeztünk 2012 júniusában is, születésének 250. évfordulója alkalmából. Bár a legújabb levéltári kutatások közéleti munkásságában több, elveivel megalkuvó időszakot is feltártak, valamennyi bajánsenyei részéről csak őszinte tisztelettel emlékezhetünk neves elődünk emléke előtt.
Ha Nemesnépi Zakál György 1803-ban nem szervez óriási küzdelem árán Senyeházán önálló református gyülekezetet és iskolát, nem szervezi meg a templomépítés emberpróbáló munkáját, valószínű, hogy az elmúlt 250 év nem azt a történelmi utat és fejlődést biztosítja Bajánsenye községnek, melyet bejárt. Nem lehetett volna a térség meghatározó református gyülekezete, egy időszakban esperesi székhelye. A létrehozott iskola alapjaira épülve nem lett volna Bajánsenye a térség iskolai oktatásának központja, a település nem töltötte volna be a térség gazdasági és közigazgatási vezető szerepét.
Ezért övezi őszinte tisztelet neves elődünk emlékét.
